Lederer György

 

Az oroszlán

 

Régi korokban amint fene despota árnya vetült rá

terrorizálni a környezetére, remegve ma éppúgy

féli a rengeteg állata mind a királyi oroszlánt,

azt, aki bőszen a vérüket ontva megölheti őket.

Kár a garázda vadászra dicséretet elpazarolni,

ám vele fegyvere által erélyesen ő, aki végez,

s megszabadítja a jóravaló vadakat veszedelmük

kínjaitól.  Agyasan megokulva ezért sose bánjad,

undokot el ha veszejtene másik, a nála keményebb.

Nincs e regében amúgy kibogozni további tanulság.

 

 

 

 

Lederer György

 

A kántor lánya

 

Cemende lett a kántorunk leánya.

Azért osongat éjjelente bárba –

csecsét riszálva, tomporát pucsítva –

hogy ott a bájait kiárusítsa.

Hetéra bárkiből lehet, de szégyen,

ha jellemes személynek gyermekében

az érdemekre büszke öntudatnak

garanciái így alulmaradnak.

A templomunknak is pikáns a híre,

hiszen frivol kacsintással vegyítve

vetik nevét föl.  Ott az énekelhet,

akinek sarja pénzért ád szerelmet.

A hitközségre nézve ez gyalázat.

Reá ugyan mi lenne magyarázat?

 

Sajátos élc, vasárnapon ha oltár

felé misén áradva zeng a zsoltár,

a halleluja szól a szent keresztről,

s nekünk eszünkbe utcanő jut erről,

de másfelől nagyon fonák, ha bárban

legénykedünk ledér lotyóval, ám azt

az Úr házával, szűzi Máriával

társítjuk és vallásos áriákkal.

A Megváltó bár fennen óvta nyáját

attól, a cédát hogy kővel dobálják,

a kántorról silány a véleményünk,

hisz atyja annak, akiről beszélünk.

Helyes morállal elfogadhatatlan

ez.  Hogy lehetne bízni ily alakban?

 

A kántor elbukott, kokott leányát

segélje Jézusunk.  Találja párját

meg, és az ordenáré szajhaságot

feladja végre.  Gondozzon családot.

Férjének óhaját vigyázva lesse.

Egyéb hímnek ne szolgáljék a teste.

Viselkedjék, amint igaz keresztény

anyát köt élni jóerkölcsös eszmény.

A vétkes bűnét Isten megbocsátja,

ha őszintén pirulva szánja-bánja,

hogy oly soká a bárban éjszakázott

akárkivel, ki hálni véle vágyott.

A kántort akkor újra megbecsüljük,

s a társaságát többé nem kerüljük.

 

 

 

Lederer György

 

A zsiráf

 

Minden zsiráf nyakas.  Ha véleménye

van, azt egykönnyedén nem módosítja,

akármily ékes érvek ellenére.

Magának nagyságot tulajdonítva

tekint az állatokra csak kevélyen.

Fejének szintjét egyikük sem éri

el. Róka marta őt bokán egy éjen.

Azóta sánta.  Bosszúság emészti.

A gőg veszejt el.  Az, ha míg lenézed

a törpe fortyogót, a nyegleséged

sodor bajodba.  Zsiráfként ragaszkodsz

saját magaslatodhoz.  Nem figyelnél

reá, kit öntudatlan ingereltél.

Utóbb bizony hiába is panaszkodsz.

 

 

 

Lederer György

 

A strucc

 

A strucc futómadár.  Ez azt jelenti,

hetven kilométer per óra gyorsan

képes sietni.  Véle versenyezni

nehéz.  Ez indukál az állatokban

s az emberekben izgatott rajongást,

zömük hiszen bizony jobban becsüli

a rohanást mint a komót gyaloglást.

A strucc másrészt nevetve tűri,

ha ártalom tolul.  Szemét becsukja,

s fölényesen fejét homokba dugja.

Te döntöd el, hogyan kezeld a gondot:

vagy egyszerűen nem szánsz rá figyelmet,

vagy elszaladsz, mint akik beijednek.

Talán így is megoldod azt a dolgot.

 

Lederer György

 

A tapír

 

Falombokat, gyümölcsöket kajázik,

folyó-mocsárban ülve dagonyázik

a jó tapír, ki Dél-Amerikában

honos: Guyanában, Brazíliában.

A disznótól bizarr ormánya által

különbözik.  Ha nem küzd nyavalyával,

sokáig él, amennyiben nem ontják

vérét pumák, kajmánok, anakondák.

Víznél lakozz, egyél zöldséget.  Ezzel

lehet talán belőleg öregember,

meg ellened ha nem tipor korábban.

Szagold ki már előbb a közeledtét.

Lesnek reád kihívások, kelepcék.

A mázli az kevés lesz önmagában.

 

A kényes orrod elengedhetetlen,

hiszen javadra üzemelhet ebben.

A támadó jöttét a bűze jelzi.

Reális így proaktívan kezelni

a vészt, amelyet uszulása képez.

Gazul hiába riogatna téged,

ha azt időben ismered föl.  Akkor

megúszhatod.  Különben összebarmol.

Kik éktelenségükre negatívak,

tekintsék csak példáját a tapírnak.

Lenyűgöző a jellemére nézve.

Nem undor, ergya, simlis álhumánus,

viszont idilli vegetariánus.

Mi is rászokhatunk a főzelékre.

 

Lederer György

 

A béka

 

Akár fejedelmeknek ivadéka

lett volna, oly lazán elégedetten

mocsárvilágban éldegélt a béka,

de egy napon, talán kényszeredetten,

pofán csókolta őt egy szép királylány.

Kuruttyolás nem hallható felőle

azóta, mert beteljesült az ármány,

és férjjelölt királyfi lett belőle.

A pár elköltözött a lápvidékről.

Fonák mesénk a hím egyéniségről

beszél.  El az ha vész a kapcsolatban,

királyfi többé nem brekeg.  Nejének

felel.  Nem lébecol, mint agglegények,

akiknek álma rendszabályozatlan.

 

 

Lederer György

 

Alkonyi szerelem

 

Lehull az éj.  Nyugodni tér a város.

Az esti csilla fények árnyba hunynak.

Ambiciózus ordas utcalányok

gazdag koros pofák ágyába bújnak.

Szabályszerű, hogy erősebb kutyának

jut erre alkalom, s a többieknek

kevés.  Gyakorta hallunk ily dumákat.

A módos ipse az, kit irigyelnek.

Ez így megy szinte minden alkonyatkor,

ha hágni kajtat a kanos kalandor.

Nem indokolt, hogy érte meglepődjön

akárki is, hisz el lehet viselni

a cédaságot.  Élces emlegetni,

vagyont miként csinált hölgyismerősöm.

 

Lotyó csak áldozat lehet.  Hatalmát,

a pénzt reá a kuncsaft kényszeríti.

Követni bősz az ösztönök parancsát,

ha vágyait kujonkodás hevíti.

A hímet űzve léha vére hajtja.

A kísértésnek ellenállni gyenge.

Vadul keres cemendét erre-arra,

bujálkodásra, kerge fétisekre.

Kivétel, aki jámborul keresztény.

Megundorítja a frivol cselekmény

nagyon. Nem hál csupán a hitvesével.

Miért cicázna más fehércseléddel?

Családjához tér vissza alkonyatkor.

Elégedett lehet magával akkor.

 

Kacagtató, a vén pasas ha szajhák

személyében keresne kéjes enyhet,

de tudva tudja, nem javát akarják.

Nekik belőle csak zsetonja kellhet.

Az állat énje rendre dugni késztet.

Dohánya tényleg erre módot adhat,

ha nem szolgálnak etikai fékek

korlátul elfajult idős uraknak.

A feszület bizony morális érték,

hitelvi gát, viselkedési mérték,

parázna hajlam égi kritikája,

a jellem ildomos garanciája.

Határokat szab őszülő tagoknak,

ha párosodni félrekujtorognak.

 

Rimák maradnak ősi munka nélkül,

erényessé a fószerek ha válnak,

s a szenteket választják példaképül

véget vetvén a bűn gyakorlatának.

Szövőgyárban melózni, búzaföldre

marokszedőnek állnak a ribancok,

a jó erkölcs megannyi követője,

feledve bordélyt, szutykos utcasarkot.

Dicsükre lelki tisztaság vezérli

a hapsik életét le.  Szembenézni

a végzetükkel érdemükre szolgál.

Az agg pecérek ékes útra lépnek.

Becsületes polgárt és mintaférjet

farag belőlük Isten.  Megreformál.

 

Bocsássa meg, ha vissza gondolatban

pikáns varázsok álmain merengünk,

kokottokon, hogy meg világosabban

nevezzük őket.  Értük édelegtünk

mi rég, de sajna nem tehetjük ezt már

pöpec keresztény vallásunk okán, és

azért, amit számunkra reprezentál,

pedig nem is hibátlanul parádés.

Az egyházunk igen félő, kiátkoz,

ha törtetünk továbbra kurtizánhoz.

Gyalázatot ha szuggerál a sátán,

nem engedünk, akár még annak árán

sem, ördög-ösztökélte gerjedelmünk

szoros mederbe kínosan tereljük.

 

Valentin ünnepén a szíves ember

a kedvesét dicséri, érzelemmel.

 

 

Lederer György

 

A pók

 

Hálót a pók nem aljas indulatból

bütyköl badar bohó bolond bogárnak.

Nem pályázik rá pénzeket nyugatról,

nem tagja kőművesség páholyának.

A természet vezérli ténykedését

a végtelen kegyelméből az Úrnak.

Ne szégyelljük hites tömjénezését

az érte halni büszke vértanúknak.

Globálisan nem ártatlan jelenség,

hanem ragály, hazát rontó betegség,

a bibsi ballibák ha szövögetnek

hálózatot különc elméletüknek

terítésére.  Hősök érdesülnek

írmagját tépni ennek a közegnek.

 

Lederer György

 

Március

 

Latyak telünknek elmúlott keserve.

Hamar tavasz fakaszt bazsalyt pofánkon

megújulás vigalma közepette.

Örömködünk a hőfokváltozáson.

A március langgyal jeget feledtet.

Hosszabb a nappal.  Egyre több a kedvünk.

Hatása fénynek, éltető melegnek

a megkönnyebbülés dagálya bennünk.

Váratlanul habár nem ér az érzés,

mégis belelkesít a visszatérés

a jó időhöz és rövid ruhákhoz.

Nem tudható, mikor leend a végünk,

csupán hogy ismét elszaladt egy évünk.

Talán közel vagyunk a pusztuláshoz.

 

Kegyes halál!  Buránk télen kaszáld el,

mikor kevésbé inspirál az inger.

Belőlünk könnyebben leszen kadáver,

a porhüvelyhez élv ha nem bilincsel.

A hervadó fazon sötét hidegben

magát inkább megadja végzetének

örökre csöndesen hogy elpihenjen

belétörődve nézve az egészet

önáltatás helyett.  A földi rendszer,

hogy minden ürge csak kifingik egyszer.

A színdarab kitelt.  Lehull a függöny.

Sutább, ha rét madárdalos viránya

búcsúztat el, mint napsugár hiánya.

Az ember hűvösségbe szenderüljön.

 

Lederer György

 

A medve

 

A medvének vadonban van lakása.

Másutt aligha lenne maradása.

Talány, ki terjesztette róla azt el,

szelíd vidám mulattató karakter,

a gyermekeknek érdemes barátja.

Ez átverés, csalók gány csúsztatása.

Gyakorta halljuk, ő hogy megragadja

a turistát, s a torkát elharapja,

avagy mancsával úgy kupán találja,

hogy útjának nem is lesz folytatása.

A végletig kegyetlen alja kedvét

kiélni támadással.  Ezt a medvét

dicsérni dőreség.  Igen garázda

vadállat.  Link, nem így ki magyarázza.

 

A fátumunk a rettegés az erdőt

ha járjuk arra kérve a Teremtőt,

e szörnyet el tőlünk hogy távolítsa.

Reánk ne rontson ölni vicsorítva.

A vérszomjával másfelé rohanva

uszuljon újra gyászos áldozatra.

Játékgyáraknak, rajzfilmstúdióknak,

az általuk csiholt illúzióknak

ugyan mi róla relevanciájuk?

Egyénisége lényegét hibázzuk

el azt sugallva, hogy talán a mackó

egy édibédi tündibündi fickó.

Karácsonykor nem ihlető ajándék,

ha jellemére nézve ily okádék.

 

 

Lederer György

 

A hörcsög

 

Pocsékolásra sarkall bár az ördög,
a garasos fukarkodás erényét,
a kicsinyes kispolgár véleményét
megtestesíti jelképként a hörcsög.
Csekély vacak mütyürt se tékozolna
el abból, életében mit harácsolt,
szerzett, kapott, gyűjtött, lopott, vásárolt,
ha hathatós ok ezt nem indokolja.
Nemes dolog, ha gondoskodsz családod
jövőjéről. Ne tégy el ócskaságot.
A lom nekik terhet jelent, ha meghalsz.
Próbálj meg kevesebbet félrerakni.
Saját magad ne igyekezz becsapni.
Tiéd csak az, te még amit ma felfalsz.

 

 

 

Lederer György

 

Belarusz

 

Okádni kell, ily undok émelyítő

fazon hogyan került a hatalomba,

hová magával vitte őt segítő

link cimboráit, és ezek csaholva

- gyalázatukra - pónemét dicsérték.

A hon kárán böhöm vagyont szereztek.

Más indítékuk, mint a suskaéhség

nem volt.  A nemzet érdekére tesznek.

Érték, gerinc, morál, kultúra, szellem,

erény, tisztesség nincs a parlamentben.

Kiábrándító hírünk a világban.

A szabadságot öldösik naponta

jogon, sajtón, művészeten taposva.

Ez életünk ma Belorusziában.

 

 

Lederer György

 

Az elefánt 

 

Csibész parányi képződmény a vírus.

Kevés anyag, de bősz ambíciója.

A córeszért a nép csak őt okolja.

Jelenleg ordas arca sajna híres.

Legyűrt tőzsdéket. Őt rettegte folyvást

több milliárd halandó elfogódva.

Az álmuk ártatlanságát koszolja

be, míg ki nem kutatják rá az oltást.

Alázatos pofával térdre omlunk.

Önérzeteskedésünkről lemondunk

remélve Örökkévalónk kegyelmét,

hogy a kórtól irgalmasan megóvjon.

Ijedt szavunk dicséretére szóljon.

Magasztaltassék és megszenteltessék.

 

Nekünk ajánlatos lesz az imádság

a sok mulandó talmi földi hívság

helyett.  Agyát ezek meghamisítják

annak, kinek lelkét szétmotiválják.

Nem dörgedezte-é a prédikátor,

hogy ráfaragsz, ha szertelenke gőggel

a karriert nyomatnád gőzerővel,

s morálod épségére nem vigyázol?

A biztonságodért nem is tehetnél

hatékonyabbat, bárhogyan szeretnél.

A dögvésszel szemben magadra hagynak:

hatóság, állam, egyház, jó barátok,

nemzetközösség, tulajdon családod.

Az érdekük nevében elfalaznak.

 

Az Úrban aki nem hinnék eléggé,

annak vajon jogos hogy nincs esélye

sem, éltével ha ilyen végveszélybe

taszul?  Mért számít az övé kevésbé?

A vallásosság intellektuális

prediszpozíció is.  Aki lusta

abban, karját a menny felé kinyújtsa,

a sorscsapás kivált ahhoz brutális.

Kezet pucolj. Ne parolázz az utcán.

Ne csókolózz.  Tolulhat újra hullám

a fajtánkat fárasztó förtelemből. 

Tarts távolságot.  Húzz orrodra maszkot.

Ne kajtass kétes környéken kalandot.

Ne kóricálj ki kurta ketrecedből.

 

Ötszázhetvenben Mekka városára

keresztény sereg tört egy elefánttal.

Ott még ilyen nagy állatot nem láttak.

Az évet elnevezték őutána.

Allah madárraja agyaggolyókkal

a keresztény hadat meghajigálta.

Az nem volt képes bejutni Mekkába.

Elsomfordált a testes ormányossal,

ha meg nem halt.  Nem vált be számítása.

Valszeg himlőjárványnak leírása

ez a Koránban.  Nincs jelentősége

más, mint hogy éppen az Elefánt Éve,

midőn Mekkában Allahnak céljára

világra jött az iszlám prófétája.

 

A régi gyötrelem ma visszatérhet.

Pandémiával zaboláz az ég meg.

Ha bármiért nem vonzó a keresztség

adódik az, hogy más dogmát keressél.

Az izraeliták be nem fogadnak.

A buddhisták se sokkal boldogabbak.

Előnyös opcióra példa tisztán,

a legtanácsosabb útként, az iszlám.

Összhangban áll a kortárs széliránnyal,

migrációval, demográfiával.

Ha ránk borul megint Allah hatalma,

fülelheted majdan felszabadultan,

reggel korán amint kies faludban

müezzin ébreszt, nem templom harangja.

 

 

Lederer György

 

A hiéna

 

Az állatok zömének van barátja

olyan, ki inna véle egy pohárkát,

ha újra látja végre-valahára.

A dögfaló hiénát nem komálják.

Talán igaz, hogy olykor a sötétben

élő prédára is támad, de ez már

imázsán nem segít.  Ő voltaképpen

olyan, kit a közönség elparentál

a hallomás után.  Gusztustalanság

alakja.  Nemtelenségből faragták.

Magában így piálgat a hiéna.

Ha szívesek jó szóra megtalálják

is őt, szapulva egyre azt ajánlják,

hogy indokolt a másmilyen diéta.

 

Viszolygatóan az ki él, hiába

csinálna néha elfogadhatót is.

A kóserek közül magát kizárja.

Silány a bűzéről a diagnózis

a publikum szemében.  Enni nem kell

akármit.  Oly megélhetés gyalázat,

mit szinte valamennyi hapsi restell.

Hiénaszagra íme magyarázat.

Nem jönne tőle édes izgalomba

a nép.  A gyomra bugyra kavarogna.

Okádna szörnyen irtózván a nemzet.

Öklendenék a rút hiéna láttán,

és szánakozna szenvedő családján.

Soruk cudar pironkodás ezeknek.

 

Ilyennek jobb, a magva hogy szakadjon.

Kegyet nem ont galád fejére isten.

Elhúzza tőle zsír farát az asszony,

s leány se lángol érte.  Semelyikben

sem indukál hevületet, hisz aljas

gány jellemének éktelenkedése

taszítja őket, oly nagyon siralmas.

Nem ihlet álmot ótvaros személye.

A kor fazonja ő, amelyben élünk.

Keserbe rontja önfeledt kedélyünk

csömörletes pocsék idők szeszélye.

Gonosz dagály tör arra, kit gerinces

egyénisége ösztökél, s a tisztes

karakterét dicséri véleménye.

 

Történelem tanít a honfiaknak

tapasztalást csak elvben, mert belőle

nem származtathatnak sok önbizalmat.

Az állampolgárnak szerény jövője

van országán belül.  A baj ha leskel,

egyetlenül gyámoltalan maradna.

Csak ártalomra szuperál a rendszer,

szavazni melyre rá szokott a marha.

Miért tekintenék vajon szegényke

erényesen hazája érdekére,

amit csahos zsiványok eltereltek?

Templomharang sikoltja éjszakába

a jajt.  Hiénák gyűlnek a szavára.

Garázda falka.  Átkot énekelnek.

 

 

Lederer György

 

A nyúl

 

A nyúl nem gyáva, mégis ezt beszélik.

Csak össze nem szokása veszekedni,

oly esetekbe belekeveredni,

amelyekből viszálykodás tenyészik.

Simán elillan, őt ha provokálják

duhaj vagányok, éktelen garázdák,

akik finom, szelíd orcája láttán

gyalázkodnak.  Röhögnek a pofáján.

Bár füle nagy, nem hall meg véle sértést.

Kerüli a bazári félreértést.

Jól bír szaladni.  Ez derék erénye.

Amennyiben magát megóva elfut,

nem érdekes, hérosz gyanánt ha nem jut

személye kényes elemzők eszébe.

 

A hősök egykor Íliont bevették.

A muszlimok hadát is összeverték.

Előidéztek egy sor forradalmat,

s további kajla zűröket kavartak.

Akár a tetteik ha köztudottak

is, ők a nyúl nyomába sem jutottak.

Nyugalmasan defenzív szende lénye

éjt oszlató fény istenes reménye.

Reá hajazz, ha banditák aláznak,

lehordanak, szidalmazzák anyádat.

A nyúl alakja pacifista jelkép.

Azzá az érdemek marhára tették.

Nekünk megoltalmazza a világot,

hogy el ne rontsák öklöző zsiványok.

 

 

 

 

 

 

 

 

Lederer György

 

A kutya

 

Nem jut ki túl sok korholás az ebnek.

Gyaníthatóan egyik oka ennek

alázatos lojális társasága.

Elvégre az ember legjobb barátja.

A villamosra véle föl ha szállnak,

orrára szájkosárt e jó barátnak

gazdája nem rak.  Így az utasoknak

a lábát összenyalja.  Mosolyognak

gügyögve néki.  Népszerű az állat.

Megítélése szíves a kutyának.

A kellemetlenséget megbocsájtja

a nép.  Nem kell örülni ily dolognak,

mert még akár infekciót okozhat.

Szerencse az, ha nem harap bokánkba.

 

Csahos vicsor pofádon el ha torzul,

kerülj ki minket, eb!  Ne álld utunkat.

Nem élesíti intellektusunkat,

amennyiben hangod vakkantva mordul

felénk.  Nem értjük azt, mert tagolatlan

az ugatásod, bár te igyekeznél

ahogy csak bírsz, hogy meggyőző lehessél.

Hiába is vonyítasz hangosabban.

Kutyából ritkán válhatik szalonna.

Erőszakosnak régen programozta

Teremtőnk őt.  A hanta zagyvaságot,

hogy nékünk mindig jót akar, ne vedd be.

Beléd marhatna – ez jussék eszedbe,

a villamos peronján meg ha látod.

 

 

 

 

Lederer György

 

A farkas

 

A farkasról beszélik azt, hogy ordas,

kegyetlenül gonosz, brutális állat.

A köztudat komálja a kopottas

szokásszerű sztereotípiákat.

Jelzője még, hogy lomposan magányos.

Minap kirúgta tényleg őt a nője,

de nem lett erre lelkifurdalásos.

Elégedett.  Vidám a kedve tőle.

Pofon teremt új helyzetet gyakorta

kibontakozni büszke távlatokra.

Szerencse érte ilyetén a farkast.

Megválva végleg átkozott tehertől,

szorongató, szégyenszagú szereptől

a megkönnyebbülés lehet hatalmas.

 

E bűnöző a nagymamát megette,

ágyába bújt, Piroskát fenyegette,

vicsorral otthonát megostromolta

a három kismalacnak. Őt okolta

gazságokért a legtöbb mesemondó.

Alakja mégis élesen megosztó.

Akadt, ki néki mentséget keresve

őt félreértett hősként ünnepelte,

habár mások számára undorító.

Az egyszerű kliséket általíró

agyas beszéd ínyükre nincs ezeknek.

Talán lehetne árnyalván a képet

tájékoztatni minderről a népet,

a farkastól amely remegve retteg.

 

 

 

 

 

 

Lederer György

 

A lajhár

 

Elégedett derűs legény a lajhár.

Piál, zabál, ledér lotyókkal alszik.

Ritkán se stresszel, másra nem haragszik,

és munka végett sohasem szaladgál.

Talán szerényebb így a jövedelme,

mint hogyha gürcölnék inát szakítva.

Nem inspirálja az a narratíva,

mely dolgoztatná gondok közepette.

Példája ily bölcs állatnak tanulság

lehet.  Hiszen hamis hitvány hazugság,

előnye hogy lennék a küszködésnek

erőfeszítésekkel, kételyekkel.

Azok vidulnak, akik élvezettel

tétlenkedvén a sutban üldögélnek.

 

 

 

Lederer György

 

A gödény

 

Ahol bohó idült piások élnek,

megismerék nevét a bús gödénynek.

A részeg emblémája lett alakja

anélkül, ennek hogy lennék alapja.

A csúfolódók hírelik nevetve,

hogy oktalan vedel.  Fonák hasonlat

ez, és tekinthető rút rágalomnak,

amely sokak halandzsa hiedelme.

Határon túl hívják őt pelikánnak,

ivásért akit ott nem kritizálnak.

Csupán a rónán terjedt el goromba

klisé gyanánt epésen a madárról, -

bebágyadás miatt vagy gyávaságból -

hogy ordas átkot öldös alkoholba.

 

 

Lederer György

 

A méh

 

Gyakorta felmagasztalják a méhet.

Iparkodik buzog nyüzsög tevékeny.

Robotban izzad a hon érdekében

a nemzetünk javára gyártva mézet.

Nem érdekes, hogyan van megfizetve,

ki nem zsákmányolják-e túl erősen

amint melózik ilyen eszelősen.

Hamar térnek felette napirendre.

Tojik nagyon kevélyen a közönség

a pórra.  Nem zavarja, hogy gyötörjék

galádul elrabolva édes álmát.

Az sem, ha fáradságáért a méhet

a tőke túloltalmazása végett

a kaptár koszlott kóterébe zárják.

 

 

Lederer György

 

A rög

 

Fölékesült a természet tavasszal.

Kihajt a lomb a tér előtti fákon.

Kopasz fiúk ma durva jelszavakkal

azért tüntetnek, hogy ne profitáljon

globális ergya tőke dolgozóknak

alávetett keresztény nyomorából.

A más hitűeken ha gúnyolódnak,

tradíció csupán az még korábbról.

A téli tér kihalt volt és nyugalmas,

de végre így nem is maradt unalmas.

Nagyon kiáltjuk azt az ősi rögnek,

rabok tovább hogy nem leszünk.  Ha jönnek

nehéz napok, mi mindenek dacára

acsarkodunk a köz szolgálatára.

 

Hévvel harsogni hányadék habozna:

bitang bátortalan bazári balga,

ki ócska ótvar ólért óvakodva

okoskodik, s megalkuszik miatta.

Erény s erély eddzék ezért esélyünk.

Teremtőnk támogassa templomunkat,

szerelmes szóval szítsa szenvedélyünk

tusáiban terelve táborunkat.

Ne tesztelgethessék azt túltolultak,

ha vívni véresen velünk vonulnak.

A seregünk süvöltve sorakozzék.

Dühös dalunk dagályosan dörögjön,

hazánkért harcba hívni hőbörögjön,

irányokért istenhez igazodjék.

 

Bizonytalan, mikor leend a napja,

az ellenünket el hogy gajdeszoljuk,

s az önbecsünk dicsünkre helyrehozzuk.

Gyúrunk a változást hozó tavaszra,

a rend mikor decens helyére billen.

Jelenleg undok állapotban élünk,

nem olyanban, mit régentől remélünk.

Előre van kódolva génjeinkben

nemes fajunknak égi missziója

tüzelve minket a revízióra.

A küldetésünk távlatos jövendő.

Az írásnak beteljesül betűje.

A győzelemnek élveteg derűje,

a diadal varázsa elközelgő.

 

 

Lederer György

 

A macska

 

A köznapok retek badarka mocska

ködében is személyisége fénylik.

Nagyon vagány, megihlető a macska,

ha egerészik és ha heverészik.

Nincs benne szervilizmus, elvtelenség.

Nem módosítja terveit parancsra.

Vezérli büszke, hetyke jellemesség.

Nem ügyködik melózni hivatalba.

Megszívlelésre tényleg érdemesnek,

sőt, vakmerőnek, elszántnak, nemesnek

számít a macska filozófiája.

A kurta életünk ha célzatokkal

felékesül, betölti tartalommal

önérzetünk szabad harmóniája.

 

 

 

 

 

Lederer György

 

Az egér

 

A bulvársajtó skandalum hasábján,

ahol bemocskoló pletykák tenyésznek,

csúf hírét költötték a jó egérnek.

Egér!  Blamázs, újságírók ha gyáván

beléd kötöttek ócska rágalommal,

csupán mivel hibátlan életedre,

az általad kivívott sikerekre

irigyek.  Éld azt élvvel, vigalommal.

Fúrd át nekünk az ementáli sajtot.

Ne tartsanak fel firkászó bitangok

a hont előmozdító missziódban.

Az Isten is kegyelmesen megáldjon.

Legyél szilárd hitedben.  Az ne bántson,

rólad mi szól tévében, rádióban.

 

Dicső vitéz!  Te gondozád az árvát,

etetted a szegényt, kajakra védted

az özvegyet.  Krisztus volt példaképed

fülelni a maródi jajgatását.

Hős vagy, ki bálványok karát ledönti,

erényes óriás, görög gigászok

utódja, meg ki rázza a világot,

s orrát viharló fellegekbe törli.

Az országunk egén te büszke csillag,

neved történelemkönyvébe írtad.

A közmorál fehérlik, amióta

utat mutatsz, te nyalka patrióta.

Veled nem mérhető a zsurnaliszta,

kiből fröcsög gyalázkodása piszka.

 

 

 

 

 

Lederer György

 

A ganajtúró

 

Híján vagyunk bevételnek, dohánynak.

Robotra kényszerít a nincstelenség.

Akár szegény ganajtúró bogárnak,

nehéz sorunk a csóri kötelesség.

Melóhelyen serénykedünk kitartó

kurázsival, de borzadozva látjuk,

a szűkülő perspektívánk riasztó.

A módosoknak hízna suskazsákjuk

verejtékünkön.  Istenünk helyesli

vajon?  Mért egyre hogy velünk cselekszi

meg ezt.  Miért nem azon csókosokkal,

akik mindig minden terhet megúsznak?

A bogarat hívják skarabeusznak

is.  Dolgoztatnak ezzel a bohóccal.

 

Lederer György

 

A hangya

 

Van, kit belep folyvást a rusnya munka.

Ő móka nélkül éltét múlva hagyja.

Ilyen – regés karakterként - a hangya.

A másvilágon nem számít javunkra,

sivár kötelmeknek ha megfeleltünk

szorgalmasan cipelve terheinket.

E perspektíva intsen arra minket,

hogy édesebb a nyűgöt eltemetnünk,

vidorkodó tücsökként hegedülnünk,

szépasszonyok varázsával derülnünk

gyönyör nektárját ajkukról piálva,

míg véget nem vet téli jég a dalnak,

minden mesében exponált rovarnak,

akármi csőd a filozófiája.

 

 

 

Lederer György

 

A portás

 

Recepciónak vártáján feszítve

áthatja dölyffel érdemes beosztás.

Jeles kötelmét hogy beteljesítse

ül illetékességgel ott a portás.

Nyilas házmester, komcsi tömbbizalmi

lojális, ám csalárd modern utódja.

A fontosságát tőle elvitatni

hazárdozás.  Titok kevély tudója.

A céghez látja mikor és ki megy be.

Azért fogadták föl, hogy megfigyelje

ezt.  Tőle kérdezősködnék a rendőr,

ha érdeklődne egyszer ugyanerről.

Besúgónak ne hívjuk.  Informátor.

Reáfarag, kiről sunyin beszámol.

 

Kinézetét tekintve arca kétes.

A felfogása nem borotvaéles.

A missziója vérmesen gyakorta

természetét bősz izgalomba hozza,

akár egy utcanő parázna teste,

kujonkodást ha ő azzal keresne.

Akikről terhelőt hall emlegetni,

a sanda portás őket feljelenti.

Zsinóros mentében, mélykék köpenyben,

vagy másmilyen hatásos öltözetben

autentikus különleges jelenség.

Nem undorít a jellemének árnya.

Alakja hasznát lelkesen belátja

a nemzet, őt ha portások nevelték.

 

 

Lederer György

 

A kecske

 

Tüntetni volt a kecske.  Szembe fújták

könnygázzal őt a zsernyákok.  Megunták

zabos dühöt rivalló kritikáját

a rendszer ellen.  Üstökét cibálták.

Ütötték gumibottal.  Csontja nem tört,

utána mégis öt napig beteg volt.

Megemlegette ezt a böszme terrort.

Adókból erre használják a rendőrt.

A kecske vajh miért vonult a térre?

A békülésnek volt a mintaképe,

de van, továbbra hogy nem tűr a polgár.

A forradalmárok csahos hatása

miatt nem gondolt otthonmaradásra.

Egyáltalán nem is gyávább azoknál.

 

Karaktered dicsőséget ha szerzett

neked vitéz nemes vész-dúlta kecske,

hálás szavával éltetend a nemzet

a büszkeségét újra visszanyerve

egyszer midőn elküld a parlamentbe.

Erélyesen sorát kezébe véve

új arcokat meneszt a vezetésbe.

Ne vándorolj ki addig Izraelbe.

Önérzeted jövőnk számára zálog.

Velünk ha vagy, bár érjenek csapások,

bennünk nem huny ki annak a reménye,

az elvszerűség hogy gyümölcsöt érlel:

a változás kiteljesül fölénnyel,

s ügyünket nem siklatja beste félre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lederer György

 

A harkály

 

Csőrével ösztöntől hajtván kopácsol

sokféle fát a tarkabarka harkály.

Igénye erre csak táplálkozáskor

van.  Nincsen ezzel kapcsolatban aggály.

Tevékenységéhez roppant erő kell

és céltudat.  Nem ér rá martalóccal,

alávaló csibész gonosztevővel

időzni, lógni istentagadókkal.

Morálunk büszke bázisát a munka

jelenti.  Aki tétlenül alussza

az Úrnak napját át, a bűnözővel

rokon.  Harkály nem vetemedne erre.

A huncut az restségben él, amelyre

ürügy ne légyen érdemes jövőben.

 

 

 

Lederer György

 

A szultán

 

Egy szultán rendelé el azt Kairóban,

nappallá éj, éjjé a nappal váljék,

s a városban minden derék lakosnak,

hogy így éljék és szocializáljék.

Vidékünkön, bizarr abszurdiában

ilyen tótágas ihleté a létet.

Most is hasonló rongy mizériában

gyötörtetünk, amely reményt nem éltet.

Kegyetlen ez, de nem tűnik nekünk fel,

a szultán hogy mit tett a reggelünkkel,

mint változtatta azt koromsetétté.

A despoták Kairója mért modellünk?

Ugyan mit kellenék még elviselnünk?

Nem üdvözít az istenünk  eléggé.

 

Herélt strázsák a szultán palotáját

óvták: számos nejét, sok rableányát.

Készségesen kéjt kínálván a kedvét

kujonkodó királyuknak keresték.

A pórnak olykoron nem is jutott pár,

mert nem futotta többre a saroknál

spacírozó rimánál nyomorában,

ha véle meg jól alkudott az árban.

Helyetted élvez, dug, zabál a módos

elit tejelni kész lakája, csókos

zsiványa.  Néked ők a szajhaságot

szánják.  A hasznot maguknak csinálják.

Pofádat a fogyasztásból kizárják

ukázaikkal undok uraságok.

 

 

 

Lederer György

 

Az őz

 

Nem kedvezett a lapjárás az őznek.

Sokat vesztett.  Rövid lejáratúan

váltókat írt alá, de összedőlhet

az egzisztenciája.  Sanyarúan

fest létesélye, mert kihívta

babája férje párbajozni.  Rájött

a viszonyukra.  Esküszik, kinyírja

az őzet.  Ergya részletekkel átszőtt

botrány ez.  Néki már a bank miatta

hitelt nem adna.  Elfogyott bizalma.

Az őzet végrehajtók ostromolják.

Nem támogatja semmilyen rokonság.

Nincs hátra más, mint végezzen magával,

akár pisztollyal vagy bürökpohárral.

 

 

Lederer György

 

Az ájtatos manó

 

Ahol meg érdemük miatt becsülik

a Jóistent fohászba foglalókat,

csodálnák ott az ájtatos manókat.

Nálunk az ilyet szinte csak csepülik.

Így rovart hívnak.  Imádkozó sáska

másik nevére nézve, mert a lába

könyörre kulcsolódik önmagába.

Menő erénye.  Nem jár érte suska.

Krisztus!  Tekintsd e sáskát kegyelemmel.

Ne téveszd össze pernahajderekkel.

A vallásból ezek viccet csinálnak.

Ha hébe-korba vendéged lehetnénk,

mint a manó mi érted lelkesednénk,

ki sarja voltál Salamon királynak.

 

Karácsony éjen vagy más alkalommal

vidítsd agyunkat égi tartalommal.

 

 

 

 

Lederer György

 

A kakas

 

Nem képzelte volna magát jóképűnek vagy agyasnak,

mégis lehetett egy rakás felesége a kakasnak.

Elégedett volt poligám szemérmetlen kényelmével,

kedvét leső, kéjmániás, hágnivaló háremével.

Elragadta az ólból a gazda olykor egy-egy tyúkját,

ám hamarosan pótolta újjal, mérsékelve búját.

Megőszült a kakas tolla, nem teljesített szilárdan.

A gazda meg nem tartotta.  Fölzabálta paprikásan.

Ha már nem bírsz ölelkezni, asszonyokért lelkesedni,

ővelük szerelmeskedni, önmagadat felhergelni,

el kell akkor azt viselni, lassan hogy a véged eljő.

Nincs ok siránkozni semmi.  Így rendelte a Teremtő.

 

 

 

Lederer György

 

A gólya

 

Határtalan szabad madár a gólya.

Nincsen kötelme, sem feljebbvalója.

Ha vágya tartja, bármikor lelécel.

Amit csak óhajt, azt tesz életével.

Hidegre vált az őszi Bajorország.

A gólyát mégis körbemosolyogják:

mért szárnyal októberben Egyiptomba

onnét, akár a mennyből a pokolba?

A Földön válasszad ki azt a pontot,

ahol neked legédesebb lakoznod.

Ne tántorítson más csodálkozása.

A gólya is ha ráeszmél tavasszal,

hogy szar Kairóban, ily tapasztalattal

repülne vissza München városába.

 

Lederer György

 

A teve

 

A tevének gyötörtetés a sorsa.

Nehéz terhet szállít a szaharán át.

Ha nem vinné elég fürgén a málhát,

fejét verné sanyargatója.  Botja

keményfa.  Undok aljadék a hajcsár.

Egyáltalán nincs benne szíves érzés,

szelíd kímélet, irgalom, megértés.

Felügyelő a fuvarvállalatnál.

Komisz pribék a pénzesek lakája.

A megtiport sikoltva jajgatása

egyáltalán nem hozza őt zavarba.

A nemtelenkedést velünk ne tűrjük.

A teve végzetét jobb elkerülnünk

finesszel elpucolva, nyugatabbra.

 

 

 

Lederer György

 

A denevér

 

A denevér emlős ugyan, de repked.

Szokatlan ez.  Nem bántaná az embert,

ha módja lenne sem.  Nem is neheztelt

meg eddig senki rája.  Veszedelmet

nem képezett a benne élő vírus

az ő számára.  Mért lett volna bűne,

ha Kínában megették?  Attitűdje

zsír volt.  Hibás a sárga konyha-rítus.

Ne szidd a bőregért, inkább az átkos

csibész kínai kommunista pártot,

a higiénét mely nem kultiválta.

Ellenzékét, az ujgur kisebbséget,

a Falun Gongot, a tibeti népet

és Hong Kongot rőt börtönébe zárta.

 

Attól, ha rászavaz bután a többség,

még undorít a durva diktatúra.

A despotizmus keletről örökség.

A rabszolgát a társa visszahúzza,

a bélsárból ki ő ha mászna mégis,

hisz lényegébe sulykolák a leckét,

a tekintélyelvűség mintaelvét.

A szabadság ott satnya hipotézis.

A szárnyas emlős onnan elrepülne.

Remek demokraták csak szemlesütve,

szorongásokkal, rémületben élnek.

A komcsi pártot ott tilos csepülni.

El lehetett-e ilyetén kerülni

a végzetes sorát a denevérnek?

 

Garázda zsarnokok ha fojtogatnak,

ábrázatát ha beverik sokaknak,

hős oppozíció aligha támad,

amely a hetyke kommunista pártnak

arcába vágná: nemzetünknek éke

nem vagytok, csak maói söpredéke!

Másutt is így van ez, de elfeledjük.

A szolidaritást nem emlegetjük.

Magunkat érdekekkel elhitetjük.

Gazok melódiáit énekeljük.

Nem is lennénk őnáluk jobbak, elvben

ha vétkesek vagyunk mi ugyanebben.

Nyakunkra ülnek ótvaros betyárok,

s nem inspirálnak édes ideálok.

 

 

 

 

Lederer György

 

A csődör

 

A csődört nem becsülte jól a gazda.

Leginkább kancát hágni adta bérbe.

Aztán amint csak őt hogy visszakapta,

szekér elé fogatta.  Sőt, eszébe

ha az jutott, szántóföldön gyötörte.

Megint máskor megnyergelé ügetni.

A lóra kollegájaként ügyelni

fukar volt.  Éhesen karámba lökte.

Kihasznál főnököd.  Nem is fizet meg.

Hó végén szinte nem marad mit enned.

A munkaritmus árja zabolátlan.

Bujálkodás se nyújt vigaszt.  Korábban

jobb volt derülve, móka mámorában

mint most, a kényszer ócska tébolyában.

 

 

Lederer György

 

A holló  

 

Hevesfejűek érkezése hozta

az utcasarkot izmos izgalomba

identitásért, ékesebb jövőért

csaholni, patrióta tüntetőkként.

Faágról őket ugratván a holló –

kevés van hozzá korrogó hasonló –

fel is vetette azt, vajon mivégre

kiáltja pór a sérelmét az égre,

ha változásokat nagyon nem ér el

fölösleges, badarka szenvedéllyel.

Belőled, kanyhaló holló, cinizmus

fröcsög, gyalázat alja defetizmus.

Beszólsz csak ágáról körúti fának.

Amennyiben nem tiszteled hazádat,

tanácsosabb befogni a pofádat.

Nem érdemes fülelni rossz dumádat.

Lederer György

 

A féreg

 

A földiféreg űrítése révén

az altalajnak káros korhadékán

könnyít. Zabálja annak rothadékát

a tápanyag-struktúráját cserélvén.

A féregnek nem hálás mégse senki.

Nevét oly összefüggésekbe hozzák,

olyan csibész gazokkal összemossák,

hogy az leginkább már őket jelenti.

Bomló fekáliáról nem beszélnek

ízléses értelemben.  Így e féreg

imázsa is csak egyre kedvezőtlen.

A tartalom nem minden, mert a forma

szaros ruhába néha csomagolja.

Ez így fejezhető ki érthetően.

 

 

 

Lederer György

 

A sas

 

Sok ipse tán irigykednék a sasra,

ha lendülettel elrepül magasra

lecsapva peches állatokra onnét

anélkül, egy kicsit hogy is haboznék.

A harciaskodás az ókor óta

megihlető.  Címerré tette Róma,

a hitleráj, a jenkik ezt a sast és

ettől hitték, haduk kevésbé majrés

lesz.  Isten a tudója csak, hogy így lett

vagy sem, de a sasokkal ékesített

szimbólum egyre megtevé hatását,

a gyáva áldozat paráztatását.

Ha bármi cél nem teljesült a sassal,

keresztülvitték azt is tűzzel-vassal.

 

Erőszakos jelkép vitathatatlan

e szárnyas.  Véle úgy nagy vonalakban

azok rokonszenveznek, kik szelídség

terén hiányt szenvednek egy kicsinység.

Az albán embert albánul jelenti

a sasra használt szó.  Nem észrevenni

nehéz ebből, hogy elszántan bevállal

oly konfliktust, amit más hárítással

kezel.  Tradíciója mély Albániában

a vérbosszúnak, a modern világban

sajátosan.  Rossz reputációja

az albánoknak ez, pedig régóta

nem is szokása csak kevés pasasnak.

Sok köze ehhez nincs amúgy a sasnak.

 

Lederer György

 

Vaszilij

 

 

Naiv csuhása Moszkva városának

Vaszilij volt, Iván cárnak bolondja,

kiről elterjedt, rettegett urának

hogy a frankót ábrázatába tolja.

Szent Vaszilijból intézményt kreáltak

a Vörös térre hagymakupolákkal.

Valóságot vakerált-e a cárnak

vajon?  Kit érdekel. - Gyalázatával

koszolva korrumpál a diktatúra,

ha tőle suska, stallum, szinekúra

kerül.  Megvesznek bennünket kilóra,

vagy jönnek bősz államvédelmi tisztek,

s rőt máglyájukra likvidálni visznek

akár korunknak inkvizíciója.

 

Lederer György

 

A szamár

 

A vélemény csekélyes a szamárról.

Nem géniusz - fecsegte csúfolódva

a dőre róla.  Ő lelombozódva

nem tételez sokat föl önmagáról.

Felismeré az észrevétlen angyalt,

akit gazdája Bálám nem.  Megállott,

nem ment tovább.  Ettől Bálám berágott,

s a füles lett az, akit ő megagyalt.

Megölték a gazdát másért. Tanulság,

hogy állatot gyepálni elvakultság,

s előítélet is lehet csalóka.

Figyelmesen ha rajta eltűnődünk,

a konzekvenciától meglepődünk,

de meg nem árt.  Erről tanít a Tóra.

 

Lederer György

 

A Vág

 

Folyik Komáromnál a vén Dunába

a Vág.  Szered, Peréte, Gúta, Zsolna

felől jön.  Érte el Szlovákiába

muszáj utazni, ám aligha volna

baj ez, zömükben ott hiszen szlovákok -

és mások - élnek.  Az tagadhatatlan,

szlovákokból hogy nem lettek királyok.

Magyaroknak melóztak rég, szakadtan.

A szorgoson segít az isten.  Ország

csak úgy lehet, ha akik összehozzák,

lakóival megalkuvást találnak,

bár kényszerű tekertetések árán

eveztek át a múlt setétes árján

kanyargását utánozván a Vágnak.

 

Szlovák szomszéd borong: Ugyan mivégre

hivatkozol te úgymond Felvidékre?

Tanuld meg, az menő egyéni állam

egyezményekbe dermedett világban.

A magyar koronának nincs hatalma.

Dumádat illetően szállj magadba,

s modernizáld korunk szelét tekintve.

Ne rúgj histórikus keserveinkbe!

- Szlovákokat hová vezet további

határtalan vitára provokálni?

Sokan derűs nyugodt viszonyra vágynak.

Akad, ki át nem érzi, mit jelent ez:

Horná zem - mit sugall az embereknek,

lakozzanak bármely partján a Vágnak.

 

Stúrnak reménye, Hurban akarása,

szabad szlovákok álma, szenvedélye

függetlenségükért valóra váltak.

Az idegennek nem lesznek cselédje.

A bacsa sípja amint birkanyájat

a büszke Tátra oldalán terelget,

Mindenhatónk megőrzi ezt a tájat.

A gyarmatává nem csitult cseheknek,

mert a szlovák nem ostobább azoknál.

Az égig érő hegy régóta hogy már

a Vágot éldeletre délre önti.

Ahogy Pöstyénnél tér a vize síkra

erővel, úgy a kétkedést lebírja

az öntudat, s a múltat összetörli.

 

Lederer György

 

A varjú

 

A lét számoltuk épp, mit svájci vendég

bérlet gyanánt lakásunkért leperkált.

A pénzünket szomszédok irigyelték,

és úgy nézett ki, új ügyfél rezervált.

Fölös melózni, zsét ha így keresni

adódik Pesten penge lehetőség.

A kérón túl, nekünk ez azt jelenti,

elég a célhoz egy kis rámenősség.

Vidám lesz kétezer-húsz, így tűnődtem

a bankjegyeknek halmán éldelegve.

Lapult Újévre pezsgő a hűtőben.

Szarvasgombát pakoltam a kredencre.

Az ablakon bekoccantott a varjú,

sötét és szürke szárnyú, csúnya hangú,

de most magyar világos tiszta nyelven

iszonyt itt károgott ránk, Budapesten:

„A napkeletről vírus dönti romba

az idegenforgalmat.”  Ezt kimondva

az állat elrepült.  Tudtuk mi róla,

hogy ördögadta vészmadár.  Azóta

tanultuk a merész próféciákat

becsülni meg, hogy az ingatlanárak

zuhannak.  Új bérlő külföldi nincsen.

Nem élünk már szobáztató idillben.

Utólag persze könnyű azt dohogni,

okunk hogy akkor már volt gyanakodni.

Miért beszélne varjú mint az ember,

ha nem halálveszélyre figyelemmel?

Nem várható el tőlünk ily belátás,

ha Szilveszterkor az volt a felállás

agyalgatánk, a suskát mire verjük

el, áldásunkat mivel ünnepeljük.

A kapzsiság-falánkság fals erények.

Naponta száz euróért hirdeténk meg

sötét udvarra nyíló szoba-konyhát.

Ebből vettünk pezsgőt és szarvasgombát.

Dögvész után föléledend a nemzet.

Ha córeszes tapasztalatra tett szert,

szolgáljon érdemes jövő javára,

hogy az köszöntsön erre a hazára.

Ne dúlja őt silány varjúnak átka.

Fajunk találjon izmosan magára.

Ha terveinket értelem vezérli,

fialhatik dohányt nekünk e kégli.

 

Lederer György

 

A vadkan

 

Akár a hetyke öntudat modellje

vagányul állt a bércen a magasban

üvöltve, durva hangját kieresztve,

agyarkodással tombolván a vadkan.

Sok egyszerű nőstény számára vonzó

e férfias brutális életérzés.

Gyakran nyomult szerelmes új rajongó

a fekhelyére.  Ebből lett kefélés.

Macsó dúvadnak több gáláns esélye

van mint oly ürgének, ki zsír erénye

okán tett szert a tiszta hírnevére.

Gyümölcsöztette ezt a büszke vadkan.

Oroszlánrésze volt e ténynek abban,

a csajozás hogy lett a szenvedélye.

 

Előjogát az erősebb kutyának

belelkesült elánnal gyakorolta.

Mindenki ismer ilyen figurákat.

A szexepiljüket tovább fokozza,

más csáveszek ha őnáluk puhábbak

a közbeszéd szerint.  Ezért az alfa

hím mindenekfeletti kultuszának

hatálya.  Főleg néki lesz kalandja.

A vadkan tudna lányokról mesélni,

de erre nem lehetne rábeszélni,

olyan legenda már diszkréciója.

Marad számunkra róla spekulálni,

bizalmas társaságban kidumálni.

A képzelet pikáns illúziója.

 

 

 

Lederer György

 

A lengyel

 

Meló végett Londonba ment a lengyel.

Kétezer-négyben, amint Angliába

utazhatott poszt-szocjalista ember

ilyen célból.  Az autóbuszra várva

az angolok száz éve sorban állnak,

ha kell ha nem. Nincs erre magyarázat.

Későbben jött, s élére állt a sornak

a lengyel, őrá bárhogyan morogtak.

A vége ismert.  Győzhetett a brexit.

Sumák Európa bármiként igyekszik,

gátját nem vethetné tiltakozásnak,

felindulásnak, megbotránkozásnak,

az etnikumra büszke hagyománynak,

identitásokhoz ragaszkodásnak.

 

 

 

Lederer György

 

A gyík

 

A muszlimok hiszik, hogy Ábrahámot

a link Nimród király vetette tűzbe.

Az Úr kegyelmének direkte műve,

hogy el nem pusztította a zsarátnok.

Szította gyík úgymond e tűznek lángját.

Az iszlám prófétáját hajkurászták

arab pogányok másik alkalommal,

s egy gyík a barlangot merev farokkal

mutatta rejtekét hogy megtalálják,

mert oda bújt Muhammad – népek áldják.

Akad, ki bántaná ezért a gyíkot.

Irányában muszlim haragra nincs ok.

A talmi vád alapja félreértés.

Koholt a gyíkról mindkét elbeszélés.

 

 

Lederer György

 

A róka

 

Alig melózva éldegél a róka

a svéd király elérhető segélyén.

Megy így ez egyre hosszas évek óta,

hogy oda vándorolt ki, lét remélvén.

Fél esztendőn át nappal is sötét van,

amit pénz dolga ellentételezni.

Depressziósak is nagy százalékban

a svédek ettől.  Ezt kell mérlegelni

az emigráció tekintetében.

Fénylő előny vakoskodás fejében.

Kikalkulálta jól a bölcs ravaszdi.

A helyiektől rászokott a szeszre.

Nem vágyna gondra, stresszre, munkahelyre.

Saját javára, svéd akar maradni.

 

 

Lederer György

 

A mókus

 

Feldúlva mérgelődve bőg a mókus.

Azért ilyen kegyetlenül morózus,

mert arcosan berága főnökére.

Brutális véle összeütközése.

Előbb úgy vélte, jól kupán teremti,

aztán revolverrel hogy elveszejti.

Belátta azt, ilyet csinálni gyáva.

Elrongyolt bánatában Angliába.

Ne perlekedj, ha tetvek szuttyogatnak,

pedig megérdemelnék a rohadtak.

Találd ki inkább, el hogyan szaladnál.

Góréd, papod, tanárod arca gennyes.

Hazád, egyházad álkodása szennyes.

Csak ártalom, ha ővelük maradnál.

 

 

Lederer György

 

A rigó

 

A fűtyölő rigó aligha bánja,

ha táncra perdülünk vidám szavára,

de csak saját javára énekelget

elégiát, varázslatot, szerelmet.

A trubadúr is önmagára gondol

tulajdonképpen minden alkalomkor,

megihletésének révén amelyből

a színpadon zenélhet ugyanerről.

Elmúlt az ősz, már elpucolt a tél is.

Tavaszra vált a hemzsegő poézis.

A szél napos lapályokon cirógat.

A fószerek már nem depressziósak.

Fényár sugároz új dimenziókat

hevével ösztönözve a rigókat.

 

Megindulás tolul a langy melegben.

Csudálkozás feszít az emberekben.

A jó rigó nótázására vágynak.

Orgánumát köszöntik a madárnak.

Dicséret elsőként az Atya Úrnak

jár.  Hálát néki zeng a trubadúrnak

gitárja.  Ő - közérdekünkre - rendet,

tavaszt, lapályokat, rigót teremtett,

és népeket, derűjükben kik ennek

pazar dalára lelkesen figyelnek.

Aki agnosztikus, balliberális,

a hívőkhöz képest csak marginális,

az ég kegyét ilyen nem érdemelte

meg, el ha gőgje jellemét tekerte.

 

 

 

Lederer György

 

A patkány 

 

Az ember elfilózna néhanapján,

valóban oly pocsékul undorító

karakter-e, amint a vicsorító

ábrázatából tűnhetnék, a patkány.

Nem arról volna szó, csupán a látszat

őt illetően ócska magyarázat?

A lelke tükre lenne csúnya arca?

Ítélni csak belőle nem szabadna.

A borzadály impresszió taszíthat.

A jellemes tetszhetnék negatívnak,

de eztán válik el, mi benne érték.

A patkányról tán kiderül, haláli

fazon, s hasonlót nem könnyű találni.

Röstelkedhetnek, akik őt lenézték.