Lederer György

A hiéna

Az állatok zömének van barátja

olyan, ki inna véle egy pohárkát,

ha újra látja végre-valahára.

A dögfaló hiénát nem komálják.

Talán igaz, hogy olykor a sötétben

élő prédára is támad, de ez már

imázsán nem segít.  Ő voltaképpen

olyan, kit a közönség elparentál

a hallomás után.  Gusztustalanság

alakja.  Nemtelenségből faragták.

Magában így piálgat a hiéna.

Ha szívesek jó szóra megtalálják

is őt, szapulva egyre azt ajánlják,

hogy indokolt a másmilyen diéta.

Viszolygatóan az ki él, hiába

csinálna néha elfogadhatót is.

A kóserek közül magát kizárja.

Silány a bűzéről a diagnózis

a publikum szemében.  Enni nem kell

akármit.  Oly megélhetés gyalázat,

mit szinte valamennyi hapsi restell.

Hiénaszagra íme magyarázat.

Nem jönne tőle édes izgalomba

a nép.  A gyomra bugyra kavarogna.

Okádna szörnyen irtózván a nemzet.

Öklendenék a rút hiéna láttán,

és szánakozna szenvedő családján.

Soruk cudar pironkodás ezeknek.

Ilyennek jobb, a magva hogy szakadjon.

Kegyet nem ont galád fejére isten.

Elhúzza tőle zsír farát az asszony,

s leány se lángol érte.  Semelyikben

sem indukál hevületet, hisz aljas

gány jellemének éktelenkedése

taszítja őket, oly nagyon siralmas.

Nem ihlet álmot ótvaros személye.

A kor fazonja ő, amelyben élünk.

Keserbe rontja önfeledt kedélyünk

csömörletes pocsék idők szeszélye.

Gonosz dagály tör arra, kit gerinces

egyénisége ösztökél, s a tisztes

karakterét dicséri véleménye.

Történelem tanít a honfiaknak

tapasztalást csak elvben, mert belőle

nem származtathatnak sok önbizalmat.

Az állampolgárnak szerény jövője

van országán belül.  A baj ha leskel,

egyetlenül gyámoltalan maradna.

Csak ártalomra szuperál a rendszer,

szavazni melyre rá szokott a marha.

Miért tekintenék vajon szegényke

erényesen hazája érdekére,

amit csahos zsiványok eltereltek?

Templomharang sikoltja éjszakába

a jajt.  Hiénák gyűlnek a szavára.

Garázda falka.  Átkot énekelnek.