Lederer György

A kutya

Nem jut ki túl sok korholás az ebnek.

Gyaníthatóan egyik oka ennek

alázatos lojális társasága.

Elvégre az ember legjobb barátja.

A villamosra véle föl ha szállnak,

orrára szájkosárt e jó barátnak

gazdája nem rak.  Így az utasoknak

a lábát összenyalja.  Mosolyognak

gügyögve néki.  Népszerű az állat.

Megítélése szíves a kutyának.

A kellemetlenséget megbocsájtja

a nép.  Nem kell örülni ily dolognak,

mert még akár infekciót okozhat.

Szerencse az, ha nem harap bokánkba.

Csahos vicsor pofádon el ha torzul,

kerülj ki minket, eb!  Ne álld utunkat.

Nem élesíti intellektusunkat,

amennyiben hangod vakkantva mordul

felénk.  Nem értjük azt, mert tagolatlan

az ugatásod, bár te igyekeznél

ahogy csak bírsz, hogy meggyőző lehessél.

Hiába is vonyítasz hangosabban.

Kutyából ritkán válhatik szalonna.

Erőszakosnak régen programozta

Teremtőnk őt.  A hanta zagyvaságot,

hogy nékünk mindig jót akar, ne vedd be.

Beléd marhatna – ez jussék eszedbe,

a villamos peronján meg ha látod.