Lederer György
A sas
Sok ipse tán irigykednék a sasra,
ha lendülettel elrepül magasra
lecsapva peches állatokra onnét
anélkül, egy kicsit hogy is haboznék.
A harciaskodás az ókor óta
megihlető. Címerré tette Róma,
a hitleráj, a jenkik ezt a sast és
ettől hitték, haduk kevésbé majrés
lesz. Isten a tudója csak, hogy így lett
vagy sem, de a sasokkal ékesített
szimbólum egyre megtevé hatását,
a gyáva áldozat paráztatását.
Ha bármi cél nem teljesült a sassal,
keresztülvitték azt is tűzzel-vassal.
Erőszakos jelkép vitathatatlan
e szárnyas. Véle úgy nagy vonalakban
azok rokonszenveznek, kik szelídség
terén hiányt szenvednek egy kicsinység.
Az albán embert albánul jelenti
a sasra használt szó. Nem észrevenni
nehéz ebből, hogy elszántan bevállal
oly konfliktust, amit más hárítással
kezel. Tradíciója mély Albániában
a vérbosszúnak, a modern világban
sajátosan. Rossz reputációja
az albánoknak ez, pedig régóta
nem is szokása csak kevés pasasnak.
Sok köze ehhez nincs amúgy a sasnak.