Lederer György

A denevér

A denevér emlős ugyan, de repked.

Szokatlan ez.  Nem bántaná az embert,

ha módja lenne sem.  Nem is neheztelt

meg eddig senki rája.  Veszedelmet

nem képezett a benne élő vírus

az ő számára.  Mért lett volna bűne,

ha Kínában megették?  Attitűdje

zsír volt.  Hibás a sárga konyha-rítus.

Ne szidd a bőregért, inkább az átkos

csibész kínai kommunista pártot,

a higiénét mely nem kultiválta.

Ellenzékét, az ujgur kisebbséget,

a Falun Gongot, a tibeti népet

és Hong Kongot rőt börtönébe zárta.

Attól, ha rászavaz bután a többség,

még undorít a durva diktatúra.

A despotizmus keletről örökség.

A rabszolgát a társa visszahúzza,

a bélsárból ki ő ha mászna mégis,

hisz lényegébe sulykolák a leckét,

a tekintélyelvűség mintaelvét.

A szabadság ott satnya hipotézis.

A szárnyas emlős onnan elrepülne.

Remek demokraták csak szemlesütve,

szorongásokkal, rémületben élnek.

A komcsi pártot ott tilos csepülni.

El lehetett-e ilyetén kerülni

a végzetes sorát a denevérnek?

Garázda zsarnokok ha fojtogatnak,

ábrázatát ha beverik sokaknak,

hős oppozíció aligha támad,

amely a hetyke kommunista pártnak

arcába vágná: nemzetünknek éke

nem vagytok, csak maói söpredéke!

Másutt is így van ez, de elfeledjük.

A szolidaritást nem emlegetjük.

Magunkat érdekekkel elhitetjük.

Gazok melódiáit énekeljük.

Nem is lennénk őnáluk jobbak, elvben

ha vétkesek vagyunk mi ugyanebben.

Nyakunkra ülnek ótvaros betyárok,

s nem inspirálnak édes ideálok.