Lederer György

Március

Latyak telünknek elmúlott keserve.

Hamar tavasz fakaszt bazsalyt pofánkon

megújulás vigalma közepette.

Örömködünk a hőfokváltozáson.

A március langgyal jeget feledtet.

Hosszabb a nappal.  Egyre több a kedvünk.

Hatása fénynek, éltető melegnek

a megkönnyebbülés dagálya bennünk.

Váratlanul habár nem ér az érzés,

mégis belelkesít a visszatérés

a jó időhöz és rövid ruhákhoz.

Nem tudható, mikor leend a végünk,

csupán hogy ismét elszaladt egy évünk.

Talán közel vagyunk a pusztuláshoz.

Kegyes halál!  Buránk télen kaszáld el,

mikor kevésbé inspirál az inger.

Belőlünk könnyebben leszen kadáver,

a porhüvelyhez élv ha nem bilincsel.

A hervadó fazon sötét hidegben

magát inkább megadja végzetének

örökre csöndesen hogy elpihenjen

belétörődve nézve az egészet

önáltatás helyett.  A földi rendszer,

hogy minden ürge csak kifingik egyszer.

A színdarab kitelt.  Lehull a függöny.

Sutább, ha rét madárdalos viránya

búcsúztat el, mint napsugár hiánya.

Az ember hűvösségbe szenderüljön.