Lederer György

A rög

Fölékesült a természet tavasszal.

Kihajt a lomb a tér előtti fákon.

Kopasz fiúk ma durva jelszavakkal

azért tüntetnek, hogy ne profitáljon

globális ergya tőke dolgozóknak

alávetett keresztény nyomorából.

A más hitűeken ha gúnyolódnak,

tradíció csupán az még korábbról.

A téli tér kihalt volt és nyugalmas,

de végre így nem is maradt unalmas.

Nagyon kiáltjuk azt az ősi rögnek,

rabok tovább hogy nem leszünk.  Ha jönnek

nehéz napok, mi mindenek dacára

acsarkodunk a köz szolgálatára.

Hévvel harsogni hányadék habozna:

bitang bátortalan bazári balga,

ki ócska ótvar ólért óvakodva

okoskodik, s megalkuszik miatta.

Erény s erély eddzék ezért esélyünk.

Teremtőnk támogassa templomunkat,

szerelmes szóval szítsa szenvedélyünk

tusáiban terelve táborunkat.

Ne tesztelgethessék azt túltolultak,

ha vívni véresen velünk vonulnak.

A seregünk süvöltve sorakozzék.

Dühös dalunk dagályosan dörögjön,

hazánkért harcba hívni hőbörögjön,

irányokért istenhez igazodjék.

Bizonytalan, mikor leend a napja,

az ellenünket el hogy gajdeszoljuk,

s az önbecsünk dicsünkre helyrehozzuk.

Gyúrunk a változást hozó tavaszra,

a rend mikor decens helyére billen.

Jelenleg undok állapotban élünk,

nem olyanban, mit régentől remélünk.

Előre van kódolva génjeinkben

nemes fajunknak égi missziója

tüzelve minket a revízióra.

A küldetésünk távlatos jövendő.

Az írásnak beteljesül betűje.

A győzelemnek élveteg derűje,

a diadal varázsa elközelgő.