Lederer György

A Vág

Folyik Komáromnál a vén Dunába

a Vág.  Szered, Peréte, Gúta, Zsolna

felől jön.  Érte el Szlovákiába

muszáj utazni, ám aligha volna

baj ez, zömükben ott hiszen szlovákok -

és mások - élnek.  Az tagadhatatlan,

szlovákokból hogy nem lettek királyok.

Magyaroknak melóztak rég, szakadtan.

A szorgoson segít az isten.  Ország

csak úgy lehet, ha akik összehozzák,

lakóival megalkuvást találnak,

bár kényszerű tekertetések árán

eveztek át a múlt setétes árján

kanyargását utánozván a Vágnak.

Szlovák szomszéd borong: Ugyan mivégre

hivatkozol te úgymond Felvidékre?

Tanuld meg, az menő egyéni állam

egyezményekbe dermedett világban.

A magyar koronának nincs hatalma.

Dumádat illetően szállj magadba,

s modernizáld korunk szelét tekintve.

Ne rúgj histórikus keserveinkbe!

- Szlovákokat hová vezet további

határtalan vitára provokálni?

Sokan derűs nyugodt viszonyra vágynak.

Akad, ki át nem érzi, mit jelent ez:

Horná zem - mit sugall az embereknek,

lakozzanak bármely partján a Vágnak.

Stúrnak reménye, Hurban akarása,

szabad szlovákok álma, szenvedélye

függetlenségükért valóra váltak.

Az idegennek nem lesznek cselédje.

A bacsa sípja amint birkanyájat

a büszke Tátra oldalán terelget,

Mindenhatónk megőrzi ezt a tájat.

A gyarmatává nem csitult cseheknek,

mert a szlovák nem ostobább azoknál.

Az égig érő hegy régóta hogy már

a Vágot éldeletre délre önti.

Ahogy Pöstyénnél tér a vize síkra

erővel, úgy a kétkedést lebírja

az öntudat, s a múltat összetörli.