Lederer György

A szultán

Egy szultán rendelé el azt Kairóban,

nappallá éj, éjjé a nappal váljék,

s a városban minden derék lakosnak,

hogy így éljék és szocializáljék.

Vidékünkön, bizarr abszurdiában

ilyen tótágas ihleté a létet.

Most is hasonló rongy mizériában

gyötörtetünk, amely reményt nem éltet.

Kegyetlen ez, de nem tűnik nekünk fel,

a szultán hogy mit tett a reggelünkkel,

mint változtatta azt koromsetétté.

A despoták Kairója mért modellünk?

Ugyan mit kellenék még elviselnünk?

Nem üdvözít az istenünk  eléggé.

Herélt strázsák a szultán palotáját

óvták: számos nejét, sok rableányát.

Készségesen kéjt kínálván a kedvét

kujonkodó királyuknak keresték.

A pórnak olykoron nem is jutott pár,

mert nem futotta többre a saroknál

spacírozó rimánál nyomorában,

ha véle meg jól alkudott az árban.

Helyetted élvez, dug, zabál a módos

elit tejelni kész lakája, csókos

zsiványa.  Néked ők a szajhaságot

szánják.  A hasznot maguknak csinálják.

Pofádat a fogyasztásból kizárják

ukázaikkal undok uraságok.